Azokban az időkben, amikor az ember - kolibri módjára - ébren töltött óráinak jelentős részét a táplálék megszerzésével ill. flambírozásával töltötte el, a maradék ideje másra sem volt elég, mint menyecske ruha hímzésre, hátvakaró pálcára jeleneteket faragni a Szentírásból, véget nem érő "legkisebb királyfis" történetekkel fárasztani a morzsolók és fonók közösségét, 2 álló hétig 1 "világraszóló" lakodalmat hetedhéthatáron át megapplikálni. Ma, amikor - hála leleményességnek, technikának - gyorspácolt szójamellsonkát teszünk ripszropsz két szelet lisztpótló közé, a port a központ szkenneli és szívja, és a sajtra se kell annyit várni, hogy beérjen, most, amikor (elvileg) mindenre kéne tudni elég időt kenni, leginkább semmire sem tudunk. Még egy "nagyjából ennyit" sem elolvasni. Örkény a maga idejében nagyot hasított az "Egyperces Aerobikkal". Most rajtam a sor: jöhetnek a "félpercesek". Nem kell rágni, könnyű lenyelni, nincs keserű utóíz, és "idebenn" is mindent helyretesz.